SSL Certificate
SSL Certificate

CHECK-IN: Hotel leírás Brisas del Caribe, Varadero, Kuba

Ahogy Petra a kedvcsináló bejegyzésben is  írta, első útjuk saját szervezésű volt.Végül a Brisas del Caribe-ben foglaltak szállást 2009-ben. Az ottani tapasztalatait olvashatjátok mai beszámolójában.

Fotó: Iwona_Kellie/ Flickr.com

“Egy ragyogó kora délutáni napon landolt a gépünk Varadero-ban. Ahogy kiléptünk a gépből megütött a forró, párás levegő. Álomszerű volt az otthoni hideg után. A reptér nem nagy szám, senki ne számítson az európai megszokott nyüzsgésre, boltokra. Az első „kalandom” rögtön az országba beléptetés volt. Történt ugyanis, hogy a sok évvel ezelőtt 10 évre kiváltott, még érvényes útlevelemben levő fényképen egy rövid barna hajú, szemüveges lány volt. Élőben viszont hátam közepéig érő hosszú hajam volt addigra, és már szemüveget sem kellett hordanom. Ezek után a határőr hölgy gyanúsan méregetett. Percekig feltartottam a sort, kezdtem kétségbe esni, hogy most mi lesz, mert persze a többieket csak belegyintették. Az angol nyelvű magyarázatomat tört angolsággal úgy ahogy értette/vette. Próbáltam összefogni neki a hajam copfba, hogy jobban hasonlítson a rövid hajas képre. Hosszas fontolgatás után végül beengedett.

Miután összeszedtük a csomagjainkat, és váltottunk némi pénzt, taxit fogtunk. Konyhanyelven tudtam akkor némi kifejezést spanyolul, megmutattam neki a szálloda nevét, és heves bólogatások közepette mondta, hogy persze hogy tudja, melyik az. A szálloda olyan 40 km-re van a reptérről, nem volt hosszú az út, és közben némán élveztük a látványt a hosszú repülés után: tengerpart, pálmafák, vörös illatos föld – minden más, mint otthon, minden pillanatban új élmények.
Check-in: Az akkori recepciós hölgy is tört angolsággal beszélt csak. Mutattam neki az internetes foglalásunk kinyomtatott példányát. Először nem akarta fogni az adást, hogy nem utazási irodával jöttünk, és emiatt nem tudok neki utazási irodás papírt felmutatni. Kértem, hogy nézze meg a foglalási papírt, a rendszerüket és haladjunk! Mivel a gépben benne voltunk, utána már persze nem volt akadály. Kitöltöttük a papírokat, megkaptuk a kulcsokat és irány a szoba.
Szoba: Olyan volt, amilyennek az internetes oldalon is mutatták. A nagy franciaágyon a törölközők minden nap valamilyen új formációban összetekerve. Kedves gesztus. A szobának volt egy terasza, kinti asztallal és székekkel. A fürdőszoba káddal felszerelt és volt a wc mellett bidé is. A szekrényben standard szállodai kis széf. A használati utasítás angolul is ott volt, könnyű volt használni. Minden nap takarítottak. Próbáltuk meggyőzni a szobaasszonyunkat, hogy nem igénylünk minden napra friss törölközőt, nem kell cserélnie. De mi lehettünk talán az első vendégek ezzel a fura óhajjal, mert hajthatatlan volt. Pár naponta illik neki borravalót adni, ha elégedett vagy a szoba állapotával és az ő munkájával. A szobák természetesen légkondisak.
Fotók: Molnár Petra

A hotel maga: Mivel az esős szezonban jöttünk, nem volt telt ház. A középső főépületben volt a recepció, egy nagy lobbi-hall a közepén egy szökőkúttal. Ottlétünk idején a felette levő üvegkupola be volt törve. Az előző hurrikán műve, és még nem javították meg. Így amikor kint esett az eső, a kupolán keresztül a szökőkutas részen is esett. Vicces látvány volt. Volt ajándék/ruhabolt és külön egy nagy humidorszoba, ahol szivarokat árultak. A bár mellett egy zongora állt, és esténként egy főiskolás lány zongorázott a vendégeknek. Ha ismerte a művet, akkor kérésre azt is lejátszotta. Pár naponta neki is kijárt a borravaló. 

Volt CADECA: készpénzes váltást és bankkártyást is tudott. A bejárat közelében voltak az utazási irodák képviselőinek asztalai, ahol adott időpontban fogadóórákat tartottak (erről majd később bővebben is). A kertben voltak az úszómedencék és mellette is ott volt egy bár. 
Fotók: Molnár Petra
Mögötte egy pálmaligeten keresztül vezetett le az út a partra. A kis út mentén van egy szuveníres bódé, ahol ajándéktárgyakat, képeslapokat stb. árultak minden nap. Van teniszpálya, kosárlabdapálya. A parton lehetett röplabdázni. Vízi sportok szerelmeseinek lehetett szörfözni, sznorkelezni, evezni, vízibiciklizni, katamarános kirándulásra menni. Ha ez a kínálat nem elég, akkor ott a konditerem szaunával. Ezen mindig jót mosolyogtam. Ki az, aki a trópusi hőségben szaunára vágyik?
A honlap ígérte, hogy kezdőknek nyújtanak ingyenes búvárleckéket is. Azonban akárhányszor érdeklődtünk, mindig hárították a dolgot. Hogy ma nem jön ki a hotelbe az oktató, majd csak másnap. Ekkor és ekkor legyünk a medencénél, ahol senki nem volt, pedig vártunk is rá. Ez volt az egyik negatív élmény.
Családbarát, lehet kisgyerekkel is menni. Volt animátor és van kismedence nekik külön, meg játszótér. Az étteremben is mindig volt etetőszék.
All inclusive ellátás: Reggeli, ebéd, vacsora svédasztalos jelleggel működött. Aki igényelte, tudott foglalni asztalt az a la carte étterembe is. A svédasztalos étteremben nem igazán volt dress code. Tulajdonképpen amit elvártak, hogy ne bikiniben ülj be enni. Az a la carte étterem esetén már kell a ruha, illetve férfiaknak nadrág-ing kombó. Én szinte mindenevő vagyok és soha nem volt gond azzal, hogy jaj mit is egyek. A szállók nagy része a külföldiek ízlésvilágára állt át, így hagyományos ételek voltak a választékban. Hébe-hóba volt olyan, ami kicsit furcsa fűszerezésű volt, így talán a helyi ízlésvilágot próbálta bemutatni. Mindig ugyanahhoz az asztalhoz ültünk, és pár nap után a pincér már kérés nélkül tudta, hogy tejeskávé nélkül nekem nincs reggeli, és már hozta is, mielőtt én mehettem volna érte. A vacsorákhoz jobbára boroztunk, mindig jött megkérdezni, hogy ma fehéret vagy vöröset kérünk inkább. Ő már beszélt némi angolt, és kedvesen próbált csevegni velünk. Volt egy külön szakácspult, ahol az aznapi friss rákfogásból lehetett frissen sültet kérni. Ha vittél némi borravalót a szakácsnak, akkor kiválogathattad a rákot is és téged szolgáltak ki hamarabb.
Kinek ajánlom? bárkinek, egyedül vagy családdal is. Minden nap volt a medencék környékén tánctanfolyam vagy auqafittness. Be lehet fizetni egyéb egy vagy akár többnapos buszos kirándulásra. Esténként vacsora után pedig a szálló teraszán helyi lányok-fiúk léptek fel zenés-táncos produkcióikkal.
Fotók: Molnár Petra
További pozitívum: valószínűleg az esős évszak miatt – kevesen voltunk szállóvendégek. A homokos tengerparton alig-alig voltak. Szinte azt mondhatjuk, hogy volt egy saját nyugis partszakaszod. Páratlan élmény! 
Negatívum: a már fentebb említett mizéria a búvároktatással. Illetve hogy a főépületben bent a hangszórókon folyamatosan szólt a zene. Ha a hall közelében van a szoba, akkor tuti, hogy behallatszik. Hozzánk is bekúszott a folytonos duruzsolás. Egy idő után fárasztó volt, én nagyon tudtam volna élvezni a csendet is.
Visszamennék-e ide? – Igen. 
Miért? – 2009 óta számos változás történt Kubában. Valószínűleg a hotel is fejlődött némileg. Illetve most már beszélek annyira spanyolul is, hogy ne hagyjam annyiban a dolgot, ha valami kell vagy nem tetszik :).”

Ha kedvet kaptál az utazáshoz, akkor folytasd itt az olvasást!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.